Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

3.0 Beta

 

mellrákA nők összes daganatos halálozásának 16-18%-a a mell rosszindulatú daganatainak a következménye. Magyarországon évente 5600 újonnan felfedezett emlődaganatot diagnosztizálnak, ebből 2300-2400 nő hal meg évente emlőrákból kifolyólag. Magyarország női lakosságának leggyakoribb daganat, incidenciája 139/ 100 000 női lakos/per év. Sajnálatos módon az estek több, mint kétharmadában a diagnózis felállitásakor nyirokcsomó metastazis van.

Az emlőcarcinomának az alábbi rizikófaktorai ismeretesek ma:

  1. Földrajzi befolyás: az USA-ban 5-ször gyakoribb,mint Japánban és Taiwanon
  2. Genetikai befolyás: a kockázat egyenesen arányos a közeli rokonoknál előforduló emlőcarcinómák számával, és fordítottan arányos azzal az életkorral, amikor ezek a carcimomák kialakultak
  3. Életkor előrehaladtával előfordulása nő
  4. Reproductiv életszakasz hosszúsága (a korai menarche, illetve késői menopausaval prevalenciaja fokozódik)
  5. Gyermektelenség (nulliparitas)
  6. Elhizás (obesitas)
  7. Progeszteronnal nem kiegyensúlyozott ösztrogen terápia
  8. Ionizáló sugárzás

Számos tanulmány kísérelte meg feltárni az emlőrák alapvető okait, mindezidáig azonban mindössze a genetikai befolyást, hormonális egyensúly zavarát találták bizonyitottnak. A genetikai praedispositio vitán felül létezik: A BRCA 1 és 2 (breast cancer) tumorszupresszor gén mutációja a 17q21 kromoszómán. Ezen gén mutációja esetén 70 éves korig 80% emlőrák és 63% petefészekrák kialakulására lehet számitani illetve a magas ösztogénszint (hyperoestrogenismus) is jelentős szerpet jatszik.Több előzetes utalás volt erre vonatkozóan, úgymint: hosszú reproductiv élet, nulliparitas, időskori szülés. Ezek mindegyike a menstruációs ciklus alatti magasabb ösztrogénhatással függnek össze. Bizonyos megfigyelések vannak arra vonatkozóan, hogy miként hathat az ösztrogén: ismert, hogy a normális emlőhámnak ösztrogén és progeszteronreceptorai vannak. Ezeket kimutatták néhany (de nem mindegyik) emlőcarcinomaban is. A human emlőcarcinoma sejtjei különböző növekedési faktorokat termelnek (TGF alfa és PDGF). Ezen növekedési faktorok termelődése ösztrogéndependens és elképzelhető, hogy  a cirkuláló hormonok a tumorsejteken lévő hormonreceptorok és növekedési faktorok tumorsejtek által kiváltott interakciója szerepet játszik az emlőcarcinoma progressziójában. Ma már elterjedten alkalmazzák a biopsias mintából történő receptorkimutatást a hormonterápiára adott válasz érzékenységének megjósolására. A vírusok szerpét az emlőcarcinomában 1930-ban Bittner feltevése óta kutatják.

Az emlőrák szűrése:

- pontos anamnézis felvétele, különös tekintettel a családi anamnézisre
- az önvizsgálat, melynek jelentősége nem hangsúlyozható eléggé
- tapintásos vizsgálat
- ultrahang, CT és MRI
- mammográfia: 5-20%-ban még nem tapintható stádiumban ismeri fel a daganatot 75-95%-os biztonsággal. 20-30%-al csökkentette a mortalitást. 45-65 év között 2 évente kötelező a vizsgálat, de a betegek 40-50%-a nem ebből a korosztályból kerül ki. Felhívta a  figyelmet az emlőcarcinomakban található gyakori microcalcificatiora, amely az emlőtumorok 60-80%-ában megtalálható.
- vékonytű aspirációs citológia, biopszia
- genetikai vizsgálat

Morfológia:

Az emlőrák a bal mellet kissé gyakrabban érinti,mint a jobbat. A betegek 4-10%-ában kétoldali primer tumor fejlődik ki. Az emlőn belüli lokalizáció százalékos megoszlása a  következő:
felső külső quadráns: 50%
centrális: 20%
alsó-külső quadráns: 10%
felső-belső quadráns: 10%
alsó-belső quadráns: 10%
A daganatok 90%-ban a ductushámból, 10%-ban a lobularis hámból fejlődnek.

A fentiek alapján elsődleges fontosságú az önvizsgálat, illetve barminemű elváltozás tapasztalásakor orvosi-fizikális vizsgálat. Hangsúlyozandó azonban, hogy a mellen tapintott bárminemű csomó nem jelenti azonnal a rosszindulatú megjelenést, ezt biztonsággal csak a biopsia illetve a hisztologiai eredmények adhatják. Ennek fényében az összes "emlőcsomó" mintegy 10%-a jelent rosszindulatú kórfolyamatot. A fizikális vizsgálat során tapasztalati úton az alábbi tapintási jelek lehetnek kórjelzők (a vizsgálatot  a mensest követő  napokon végezzük): asszimeria; emlőbimbó behúzódása; gyulladás; váladékozás-vérzés; pigmentáció; új göb vagy régebbi megváltozása; narancsbőr jel; tapintható nyirokcsomó; paraneoplasticus jelek; rögzültség, mely a környező pectoralis izmok fasciainak infiltraltsaga miatt következik be

Az emlőrák kezelése:

Az úgynevezett korai, vagyis az emlőben és legfeljebb a közeli nyirokcsomókban kimutatható emlőrák elsődleges kezelése általában műtéti. A műtét vagy a daganat kimetszését jelenti(lumpectomia), vagy ma már egyre ritkábban az emlő eltávolítását(ablatio). Az emlőműtétek legtöbbjénél egyidejűleg valamilyen nyirokcsomó műtét is történik: vagy speciális beavatkozással úgynevezett őrszem nyirokcsomó biopszia, vagy a hónalji nyirokcsomók jelölés nélküli eltávolítása(axillaris block dissectio). Van olyan eset is, amikor nem szükséges a nyirokcsomókat operálni. A műtét során eltávolított szövetek részletes szövettani vizsgálata alapján lehet dönteni a további kezelések - gyógyszeres és sugárterápia - esetleges szükségességéről. Amennyiben gyanú van arra, hogy a daganatból mikroszkópos méretű részecskék leszakadtak, és a nyirokutakba vagy vérerekbe jutottak, indokolt a gyógyszeres utókezelés (kemoterápia és/vagy hormonterápia). A kemoterápia és a hormonterápia általánosan ható kezelések, hiszen a vérkeringéssel az egész szervezetbe eljut(hormon érzékeny tumoroknál receptor blokkolók pl:tamoxifen). A sugárterápia csak a műtéti területre irányul, tehát helyi kezelés. Ezért általános mellékhatása (például hányinger, hajhullás) sincs. Ma legtöbbször alkalmazunk valamilyen gyógyszeres kezelést, emlő megtartó műtét után pedig szinte mindig történik sugárkezelés,valamint  a betegség teljes időtartamára pszichés támogatás.

Gradus és Stádium

A daganat haematogenés lymphogen uton terjed. Mint már szó volt róla az estek kétharmadában sajnálatosan a diagnózis időponjaban nyirokcsomó metastazis található. A külső quadransban  és a centrálisan lokalizálodó daganatok először az axillaris nyirokcsomókba terjednek. A belső quadransban lévő tumorok az arteria mammaria interna melletti nyirokcsomokat érintik. Végül távoli szóródás következik, szinte bármely szervbe adhatnak áttétet. A daganatok besorolása az anaplasia alapján történik (1-3 gradus), biológiai agresszivitásuk alapján:
- nem metasztatizálo
- ritkán metasztatizáló
- agressziven metasztatizáló
Stádium beosztását illetően sokféle beosztás használatos, mindegyik a primer elváltozás nagyságán, nyirokcsomó metastazisok jelenlétén és a távoli dissemination alapul. Legszélesebb körben alkalmazott az amerikai "Joint comittee on cancer staging of breast carcinoma"
Stage Tis: in situ carcinoma
Stage I: tumor átmérője 2 cm vagy kisebb,nincs regionalis vagy távoli terjedés
Stage II: tumor átmérője nagyobb,mint 2cm, de kisebb,mint 5cm van regionalis attet,de nincs távoli
Stage III: tumor átmérő 5cm vagy annál nagyobb, azonos oldali nyirokcsomó érintettség vagy van ,vagy nincs, de nincs távoli áttét
Stage IV: bármekkora daganat nyirokcsomó áttétel, vagy anélkül, de távoli metastázisok vannak
A teljes 5 éves túlélés  az I-es stádiumban 80%-os, a II-ban 65%-os, III-ban 40%-os, a IV. stadiumban pedig 10%-os.

Az emlőrákbetegség kimenetele

Az emlőrákbetegség kórjóslata elsősorban a felismeréskor észlelt stádium szerint különbözik. Amennyiben nem terjedt, vagy nem terjedhetett el az emlőből, a helyi kezelések (műtét és legtöbbször sugárterápia) elegendőek a teljes gyógyuláshoz. Ha a daganat mérete, a mikroszkópos kép vagy a nyirokcsomók állapota alapján gyanú van a terjedésre, a gyógyszeres kezeléssel növelhető a gyógyulás esélye. Ilyenkor a műtét utáni onkológiai kezelés eredményeként a betegek átlagosan 75%-a meggyógyul. A gyógyulási arány még jobb az emlőszűrésen részt vevő nők esetében, hiszen a rendszeres mammográfia segítségével korábbi stádiumban ismerhető fel az emlőrák, mint a nem szűrt lakosság körében. Ha a műtét utáni onkológiai kezelésekkel mégsem sikerül megakadályozni a betegség újbóli jelentkezését, többnyire évek múltán  helyileg az emlőben vagy valamilyen más szervben (áttét) okoz eltérést. Ilyenkor is lehet onkológiai kezeléseket alkalmazni, de kisebb sikerrel, mint a korai esetekben. Az is előfordulhat, hogy akár évtizedek elteltével a másik emlőben újabb daganat képződjön. Ilyenkor ennek nem rosszabb a kórjóslata, mintha ez lett volna az első daganat: műtétet és onkológiai kezeléseket kell alkalmazni.

Végezetül az emlőcarcinomák legfontosabb formáinak klasszifikációja

A. Nem infiltráló:
1: intraductalis carcinoma (comedocarcinoma)
2: intraductalis papillaris carcinoma
3: lobularis in situ carcinoma
B: infiltráló (invasiv) ductalis carcinoma:
1: scirrhosus
2: invasiv lobularis carcinoma
3: medullaris carcinoma
4: kolloid (mucinosus) carcinoma
5: Paget-kór
6: tubularis carcinoma

Belépés

Látogatók

Oldalainkat 184 vendég és 0 tag böngészi

Rovatszerkesztő:

Csáky Eszter

Eszter

DEOEC ÁOK
orvostanhallgató